Gismo, a hős szörnyecske

Élsz és meghalsz

2013. október 26. - Gismo8

Végre sikerült aludnom 12-13 órát. Máskor 2-3 nap alatt jön össze ennyi. Nem tudom miért, de gondolom kompenzációként az egész estét végig "rémálmodtam".
Reggel percekig csak a plafonra meredve küzdöttem "a semmi értelme az egész életemnek" érzéssel. Ezzel alighanem Te is találkoztál már. Mindig vissza-visszatérő, nem kívánt gondolatunk ez. Hogy a franc esne bele! :)


halál.jpg

Ha Ő a halál, bármennyire is csúnya az élet, inkább vele randizok :D

Mindig azt kérdezik Tőlem, hogy hogy vagyok mindig ennyire vidám, hogy van annyi energiám mindig mindenre. És azt szoktam mondani, hogy azért ez a "mindig" az túlzás. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is. És vannak olyan dolgok amiket tényleg mái napig nehezen emésztek meg. De nem bánom és nem tagadom, így kerek, így egész.

Szóval miután az estémet a létező összes összeálmodható baromság egy történetté való formálásával töltöttem, az ébredésem utáni napom első 15 percét annak szenteltem, hogy megfejtsem az élet értelmét. ( Nem, nem 42 :) ) 
Arra jutottam, hogy nincs értelme. Aztán meg arra jutottam, hogy nagyon is sok értelme van. Aztán meg megint oda lyukadtam ki, hogy semmi, de az ég világon semmi értelme nincs annak, hogy élek. Aztán meg persze megint bevédtem magam, hogy mégis csak van. Szóval egymás torkának ugrottam magammal ( :) ), aztán végül is bedobtam ezt a dolgot is a "nemtudom" dobozomba, jaó helyt lesz ottan. 

Úgyhogy francba az egésszel. Élek és meghalok, mondtam magamnak. Ezzel így vagyunk egy páran. A halál után vagy van valami vagy nincs, ez megint egy olyan teológia kérdés, amire feleslegesen keresném a választ így élőként, így foglalkoztam tovább gondolatban az élettel, mer' arra legalább van valami ráhatásom.

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." 

John Lennon


Igen. Boldogság. Témánál vagyunk. Hogy pontosan kinek mi a boldogság, mi okoz örömet az életedben, az olyan széles skálán mozog, hogy lehetetlen lenne leírni. Én régebben kötöttem az ebet a karóhoz. Vágytam és küzdöttem olyan dolgokért, amik nem voltak az enyém. Úgy éreztem, akkor leszek boldog, ha lesz végre egy 20 éves Honda Civicem, ha az otthoni gondok megoldódnak, ha megkapom a vezetői pozíciót, amit megpályáztam, ha fontos leszek és elég figyelmet kapok azoktól, akik a legfontosabbak nekem. Mindig csak egy egészen pici hiányzott mindenhez, mindig csak egy apró dolog tartott vissza. De ez az érzés, hogy valami, ami ott van egy karnyújtásnyira, de mégsem a tied, na ez az ami tönkre vágja a napjainkat. Ez az őrlődés a semmin. Merthogy ez nem más.
Szóval a fenti dolgokból mái napig egy sem valósult meg. Én viszont időközben nagyon sokat változtam. És ekkora mosoly van az arcomon:

mosoly.jpg 

hülyegyerek :D

Nem arról van szó, hogy már nem akarom a fenti dolgokat, de ehelyett a megközelítés helyett:
"Nincs autóm, se szerető barátnőm, a karrierem sem ott tart ahol én szeretném és van egy rakat baj otthon is. :( "
Váltottam erre:
"Van lábam, szerető szüleim és a barátaim, olyan helyen dolgozom, ahol jobb emberré lehetek, és van kihez haza mennem. :)"

Mindkettő a jelenlegi életemet írja le. A kulcs viszont a hozzáállás. Az, hogy hogyan gondolsz rá. Hogy tudsz-e a jó dolgokra koncentrálni és azokba fektetni az energiáidat, vagy forgatod magad, stresszeled magad azokon amik nem a tieid. Nem azt mondom, hogy mellőznöd kell a céljaidat, vagy hogy add fel a vágyaidat, ahogy azt a Buddhizmus is tanítja. (én itt még nem tartok) Egyszerűen csak kezeld őket a  helyükön és hagyj teret a dolgoknak, amik megvannak, amik körbevesznek. Szakíts időt a "MOST"-ra, és örülj annak amid van. Az utolsó koldusnak is van minek örülnie, én ebben hiszek, ha más nem a szabadsága. És ami a Civicemet illeti, vagy a jövendőbelimet, vagy az előrelépésemet, vagy akár az itthoni gondokat. Nos, meg lesz mind. Semmi kétségem. Megdolgozom értük és teszem ezt úgy, hogy közben igenis boldog vagyok. Boldog mert, mindenem megvan egyébként, amire a boldogsághoz magához szükségem van. Például a fejlődés lehetősége.


" Az út ami boldoggá tesz, nem a végcél"

Dan Millman - a Békés harcos útja

Én abban is megtaláltam a boldogságomat, hogy jobb emberré leszek minden nap. Mivel másom nincs, szavaimmal támogatom azokat, akiknek éppen arra szükségük van, és nagyon meglepődnél, hogy mennyire ki vagyunk erre éhezve mi emberek, mert valljuk be, egy kicsit mind elveszettnek érezzük magunkat ebben a világban. Megdöbbentő, hogy egy-egy jó szó, dicséret, vagy csak maga az együttérzés, mennyit tud adni. Erre törekszem. Minden nap. De! A dicsérettel vigyázni kell, mert ha túlzásba viszed, illetve rosszkor alkalmazod, lehet hatástalan vagy épp az ellenkezőjét is elérheted vele, mint amit szeretnél.

Az élet szép

Visszatérve, elveszettnek érezzük magunkat sokszor. Én is. Te is. De! MI már kevésbé. És minél erősebb a kapcsolat ebben a "MI"-ben annál kevésbé. Az együtt szónak akkora ereje van, ami már elég a világ megváltásához. Bizony.

Élsz és meghalsz. Ezek tények. De ez nem olyan drámai, mint ahogy  hangzik. Sok milliárd ember túl van már mindkettőn. Személy szerint azok közé szeretnék tartozni akik az első részben bizony jól érzik magukat és boldogok. Szerintem Te is. Szerintem amúgy mindenki. A halállal most nem foglalkozok. Mert úgy gondolom, az élettel kell. Az élet meg szép, ha azzá tesszük, és bizton állítom, hogy nem a külvilág teszi széppé, nem a körülöttünk történő dolgok. Hanem az, hogy mi ezeket hogy kezeljük, és hogy képesek vagyunk-e meglátni és értékelni a szépet és a jót, és helyén kezelni a rosszakat és azokat amiket hiánycikként élünk meg. Én így csinálom. És hidd el, van nekem is elég szar az életemben, de nem hiszem, hogy az utóbbi 3-4 hónapban bárki is panaszkodni hallott volna. Jól vagyok, boldog vagyok. Ezt első sorban magamnak köszönhetem, hogy változtattam. És ugyancsak első sorban -mert nélkülük/nélkületek b***hatnám a változásom- azoknak az embereknek akik körülvesznek és támogatnak, mert hála az égnek sokan vannak, sokan vagytok, és mind-mind hozzájárultok a boldogságomhoz, ahogy én is a Tietekhez, legalábbis remélem! :)


Élsz és meghalsz. Ilyen egyszerű. A halálról nem sokat tudok. De élni lehet boldogan is!

A bejegyzés trackback címe:

https://gismo8.blog.hu/api/trackback/id/tr955600185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mutant · http://universal.blog.hu 2013.10.26. 14:56:07

"Mindig azt kérdezik Tőlem, hogy hogy vagyok mindig ennyire vidám, hogy van annyi energiám mindig mindenre. És azt szoktam mondani, hogy azért ez a "mindig" az túlzás. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is. És vannak olyan dolgok amiket tényleg mái napig nehezen emésztek meg. De nem bánom és nem tagadom, így kerek, így egész." Detto. Én inkább pozitív hozzáállásnak nevezem. Mindenkinek van mélypontja. Csak nem kell megrekedni benne.

"Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: "Na és?" Ez az egyik kedvenc mondásom: "Na és?" Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el." /Andy Warhol/
süti beállítások módosítása