Szarban van a világ. Még én, aki mindenben látom a jót,én is azt mondom. Mindenki álarcokat vesz fel, eljátszuk az erőset, eljátszuk, hogy minden rendben. Látszat életeket élünk, látszat kapcsolatokkal. És ez baromira nem jó így. Nem is ismerjük a másikat. Aztán csodálkozunk, hogy annyiszor kell…

  Csak állok az ágyad mellett és nem értem az egészet. Már egy ideje hazugságban élek. Éreztem, de azt kérted bízzak, így bíztam. Most pedig itt állok és csak fáj, mert úgy érzem, nem ezt érdemeltem. De nincs mit tenni - hiába minden - ha Te így döntöttél, akkor nekem is döntenem kell valahogy.…