Az embereknek időről időre szükségük van egy-egy biztos pontra az életében. Valahol ezért tartunk a legtöbben ilyen-olyan háziállatot...Én ha nagy leszek, egy dinót szeretnék.

Azt szokták mondani, hogy a macskák önző, önfejű dögök, és szegényeket mindig a kutyákhoz hasonlítják. Én viszont valahogy jobban kijövök velük. Sőt, azt kell mondjam, hogy természetre a macskák sokkal közelebb vannak az emberhez. Igen, ez egészen biztos.

Visszatérve, nem szeretném őket a kutyákkal egy mérlegre tenni, nem lenne értelme. Úgy gondolom a hörcsögöt, a tyúkokat, a kanárikat, a pintyeket, a gyíkokat sem hasonlítgatjuk se a macskákhoz, sem egymáshoz, sem a kutyákhoz.

Én azért vagyok cicás, mert jó cicáim voltak. Azért voltak jó cicáim, mert rendes nevelést kaptak. A cicák ugyanis - ha kedves, aranyos cicákat szeretnénk - igénylik a törődést. Őket nevelni kell, mert tényleg sokkal akaratosabbak és önfejűbbek a kutyuknál. (na mégis csak hozzájuk kell hasonlítanom őket:))
Szóval nekem mindig jó cicáim voltak. Szeretve voltak, simogatva voltak, és ezt mindig viszonozták is.
Gyakran alszom velük télen, mikor hideg van odakint.

Bemutatnám hát a két macsekpajtimat:

Ő itt Pepsi:

Pepsi a környék kanja, mindenre ráugrik, ami mozog. Szuperereje: Érdes Nyalás

Ő pedig itt Stitch:

Stitch Pepsi testvére és szeretője, mondhatni a környék cafkája. :)
Szuperereje: Értelmes Nézés

Az én két cicám is nagyon szabad gondolkodású, mint a társaik, de valahogy mindig megérzik, ha baj van nálam. Szeretetre voltak nevelve és nagyon tudnak szeretni.

Én azért vagyok cicás, amiért a legtöbb kutyás kutyás. Ez a két éhenkórász kis mocsok (<3) mindig ott van, ha szar a kedvem. Gyakran énekelek otthon egyedül szomorú dalokat, ilyenkor valahogy mindig megérzik, hogy: "szeretetre van szüksége az idiótának". Legtöbbször Stitch odajön, felnéz rám, majd az ölembe ugrik és ott dorombol, amíg énekelgetek. Én olyankor egy picit megnyugszom és enyhül a szorítás a mellkasomon. Mástól talán el sem fogadnám a szeretetet, a törődést.

Na, én ezért vagyok cicás.