Ha én megkérem valakinek a kezét egyszer, az a pokolba kíván majd! :) Ahogy anyukámtól tanultam, biztos lesz benne valami kis csavar. :D

Szóval: Lánykérés.
Van valami utánozhatatlan varázsa, és én hétvégén láttam, éreztem: élőben. Az ember ott áll mint valami óvodás, akinek mérik a 3!!! gömbös fagyit és mosolyog. Mosolyog, mert egyszerűen, nem tud mást csinálni és közben az összes létező gondját elfelejti.

A sztori röviden:
Szóval akaratomon kívül - hozzáteszem: pofátlanul, meghívás nélkül is- egy kerti grill partiba csöppentem, ahol eleinte a dubsteppen és a undergroundon kívül semmi romantikára emlékeztető nem volt. -haha-
A srácok söröztek, ahogy azt anno az iskolában tanulták, a lányok nem tudom mit ittak, a Házigazda Úr pedig kolbászt, valami húst és virslit sütött. Így ment ez egy pár órán át.

A kaja elkészültével összehívta a "bagázst", mondván: "Valami köszöntőt csak mondok!" Majd odafordult Wandához, a barátnőjéhez, mivel első sorban hozzá lenne egy kérdése. Majd előkerült a kis doboz, és klasszikus térdelőpózban megkérdezte, amit minden lány vár és amit minden fiú fél. ;)
Főhősnőnk nagy ujjongások közepette a nyakába borult és az eredmény:

Na gyerekek, így kell ezt csinálni! :)

Wanda, Adi! Örök boldogságot kívánok Nektek!
Köszönöm az élményt, soha nem feledem.