Avagy egy frontember élete egy turné előtt

Dal a poszthoz:

"De míg bolond szívem bírja, álmodok majd szebbet, hisz a holló is azt mondta, örökké nem eshet"

Most márciusban startol a zenekarom, a NeXt Day első igazi, országos turnéja a Kowalsky meg a Vega-val és a Phoenix RT-vel.

Lehet, hogy az emberek nem is igazán tudják,mit jelent nekem a zene és a zenekarom.  A NeXt Day minden bizonnyal az egyik legjobb dolog az életemben. Rengeteg dolgot köszönhetek neki és a srácoknak, PZsnek, retinek, és SA-nak, a koncertre eljáróknak, a támogatóinknak és a rengeteg rendkívüli embernek, akikkel a zenekaron keresztül találkozhattam.

„Hétvégente punk vagyok, Patkány Joe-nak hívjatok, de hétfőtől péntekig Kovács Józsika névre hallgatok!”

-Prosectura-

Heti 5-ször napi 8 és fél óra irodában eltöltött idő után elmenni valahova játszani, szórakozva szórakoztatni, önmegvalósítani valami hihetetlen, mindig új impulzusokkal kecsegtető élmény, ami egyszerűen úgy látszik, nem kezd el szürkülni és unottá válni. Sőt. Egyre jobb és jobb, és egyre jobban felértékelődik, mert úgy érzem haladunk és fejlődünk, mind zenészként, mind pedig emberileg és persze egyre több fülbe és szívbe eljutunk.


A monitoromra soha nem nézek így :) A közönség számomra szent dolog.

Vicces, de ez az !egyelőre! még „kis” zenekarként számon tartott banda többet tanított nekem az emberekről, a munkáról, az összetartásról, mint eddig bármelyik iskolám, hiába jártam jó iskolákba. Olyan dolgokat tapasztalhattam meg, amit csak kevesen.
Például, amikor több mint százan éneklik veled a dalt, amit a legnehezebb időszakodban írtál, vagy amikor egy fogyatékos fiút odavisznek hozzád, hogy nagyon tetszett neki a koncert és tudsz neki adni egy lemezt, vagy hogy már az óvodai ballagáson a ti számotokat adják elő a kicsik, meg a színpad, a fények, a hangosítás, az adrenalin, a mosolyok a színpad előtt, mind-mind felejthetetlen élményeket adnak. De ez csak az egyik oldal.
A zenekar tagjai a legjobb barátaim is egyben. Hiába van a bandán kívül kevés közös programunk, és hiába különbözünk annyira mind a négyen, család vagyunk. Barátok, testvérek, haverok, munkatársak, bajtársak, egymás lelki támaszai néha.  A NeXt Day már régen több mint zenekar.

A hülyeségért nem kell a szomszédba mennünk :D
reti, Én, SA, PZs elöl :)

Ezt felismervén minden eddiginél több energiát fektetek bele, az utóbbi időben különösen nagy hangsúlyt fektetve a közelgő turnéra. Promo videót készítek, pólót eszkábálok, Facebook kampányt tervezek, klipforgatást szervezek, fotózást egyeztetek, majd napokig finomítom a fotóssal a képeket, miközben van, hogy napi 3 órát edzem, szinte már versenyzői diétát követek, amennyit csak tudok, éneklek, és olyan emberekkel töltöm azt a kevés szabadidőm, akik feltöltenek, persze mindezt munka mellett. (Persze, a zenekar többi tagja is sok munkát fektet a bandába, de én itt csak a magam nevében beszélhetek :))
Top formát akarok hozni a színpadon: testileg, „hangilag” és természetesen lelkileg is, ezért nem hagyom magam kibillenteni.
Őszinte leszek, sokat várok a turnétól. És tudom, hogy ha sokat várok el, akkor sokat is kell tennem érte. Fáradhatatlan vagyok, ha a turnéra gondolok, de azt akarom, hogy amikor a színpadra állok majd, mindent úgy tudjak átadni a közönségnek, ahogy azt elképzeltem. Nem érdekel, mennyi alvás vagy pénz bánja, nem érdekel, mennyit kell érte beáldoznom.
Bődületes munka van már most is mögöttem, és még vár rám legalább ennyi.

Nagyon komolyan veszem a felkészülést. Testileg-lelkileg a toppon leszek. Köszönöm a Cutler Gymnek, hogy éjfélig nyitva vannak, és hogy második otthonomként tekinthetek rájuk. :)

Szóval sok meló.De ez nem panasz! Semmit sem teszek szívesebben, mint hogy megdolgozok azért, ami már eddig is annyi mindent adott nekem. Egy-egy koncert után napokig kapok üzeneteket, hogy jól érezték magukat az emberek és ennél energizálóbb dolog kevés van. Jó érzés adni és visszakapni valamit, ami pénzben nem mérhető. Külön érdekes ízt ad úgy adni, hogy sokszor a delikvens ráadásul még „ismeretlen” is.
Fent állni, látni lent mosolyogni az embereket - kikapcsolni egy óra erejéig és nem gondolni arra, hogy amúgy mennyi gondunk van. Erről szól nekem a NeXt Day. És általában erről szól másoknak is.

Vannak egyéni céljaim, igen.
Én több akarok lenni, mint egy frontember, aki lenyom egy koncertet, majd becsajozik a pultnál. (nem jellemző rám és ez nem is célzás és nem kritika, szimplán tudom, hogy ez a közhiedelem) Ha valaki ezért csinálja, azzal sincs bajom – bár nem ismerek ilyet - és nem mondom, hogy volt ilyen, vagy hogy nem lesz már ilyen.  (Persze amíg nincs párom)
És nem is a hírnév hajt, és nem is a pénz. Mindkettő a motiváló tényezők között van, de ha a zenéről van szó, hátul kullognak.
Persze ha van belőle egy kis plusz bevétel az jó, de hosszútávon is inkább az a cél, hogy ne ez legyen a főbevételi forrás, ne a koncertek, vagy a számletöltések függvényében legyen meg a napi betevőm, mert az megmérgezné az egészet. Átmenetileg el tudnám képzelni, de csak is kizárólag átmenetileg.
A hírnévről pedig már most, amikor minden eszement baromból lehet Tv-sztár, meg van a véleményem. Ugyanakkor van bennem egy leküzdhetetlen vágy, hogy változtassak a világon, hogy valahol tegyek hozzá, hogy jobb legyen és ehhez viszont a hírnév bizony majdhogynem elengedhetetlen segédeszköz. A szüleimnek, a barátaimnak és a körülvevő embereknek hála olyan értékeket hoztam gyerekkoromból, és tapasztaltam felnőtté válásom során, amelyekre mostanában, a bizalmi és érzelmi válság idején egyszerűen nagy szüksége lehet az embereknek, úgy gondolom. Nem a messiás vagyok, és nem vagyok szent sem. Egy egyszerű kölök vagyok, aki tenni akar azért, hogy egy saját maga számára is szimpatikusabb, élhetőbb világban élhessen. Nem kell túlspirázni.
Természetesen, a NeXt Day nem csak rólam szól, félre ne értsd. De az én gondolataim fogalmazódtak meg elsősorban a dalokban és ez bizony felelősség. Az én számat hagyják el a szavak, ennek megfelelően a koncerten a figyelem is leginkább rám szegeződik. Ezt nem a karakteremnek köszönhetem, nem azért van, mert zseniális lennék, vagy bármiben is jobb, mint a többiek, ez pusztán szereposztás. És ha már vállaltam a főszerepet, ennek megfelelően vállalom azt is, hogy én teszem bele a legtöbb munkát, ha kell, és ebbe beletartozik minden, amivel a zenekar sikerét szolgálhatom, és ha ehhez 12 órányi munka után este 10-kor kell lemennem az edzőterembe, akkor megyek le. Mert igen, a színpadi megjelenés igenis fontos, ahogy a hangom is és a gitártudásom is, de még az is, hogy ki van-e rendesen mosva a fülem. :D
Persze ez mind csak másodrangú dolog egyébként, mert a legfontosabb mindig is az lesz, hogy tiszta és egyenes szívvel lépjek oda a mikrofon mögé. És én úgy fogok.
Bele kell fektetni a munkát, a pénzt, az időt és az energiát, és oda kell adni még valamit. Oda kell adni a szíved. Ez a szerelem.
Lehet máshogy is csinálni, de úgy gondolom, úgy a saját idődet pocsékolod. Időből, pedig mint tudjuk, csak korlátozott mennyiségben kapunk, és senki sem tudja pontosan, hogy mennyit.

 

"Imádom a profilképed. Minden benne van. És olyan szépek a színei. Te meg mosolyogsz és közben énekelsz. Van ennél jobb?"  :)