Ugyan miért ne teljesülhetnének álmok egy fesztiválon? Ez egy rövid poszt lesz, mert tök felesleges túl sokat írnom a következő két momentumhoz/történéshez, beszélnek majd a képek és a videó.
Az elsőre nem is találok szavakat, mert élőben láttam, és esküszöm elállt a szavam.
Íme, így lehet kerekesszékkel repülni:
The sky's the limit
Utánozhatatlan öröm
(Fotókat Laczkó Kornél készítette)
Hatalmas pacsi a magasba emelőknek. Ha belegondolunk, elosztva a súlyt 5-6 fele nem olyan nagy erőfeszítés ez...és mégis valakinek egy életre szóló élmény. A csodához nem kell sok minden, van hogy még ennyi sem, csak egy egészen pici gondolat, és aztán a tett maga. Ennyi az egész.
A másik momentum, amit sajnos nem volt szerencsém élőben látni:
Lánykérés. Quimby koncert.
"Neki megadom magam..." Quimby
(Foto: Campus Festival Official)
...és a videó:
Ennyi ember előtt szerelmet és hűséget fogadni...nem semmi. Kedves Maresz, kedves Imi minden, a koncerten jelenlévő szem- és fültanú érjen egy évet...addig és még tovább tartó boldogságot kívánok Nektek! :)
( Még jó, hogy nem voltam ott, még videón keresztül is futkosott a hátamon a hideg. Ott szerintem sokkot kaptam volna :) )
Ennyi is. Komolyan. Itt nincs szükség több kommentárra.
Látod? Az álmok valóra válnak.
(u.i.: Nem soká jelentkezem egy rövidke fesztivál sztorizgatással)
