Imádom az álmokat. Egész életemben meghatározó szerepet kaptak (engedtem nekik, hogy fontosak legyenek). Vannak, amelyek valóra váltak és vannak amelyek (még!) nem. Van bennük valami misztikum, valami megfejthetetlen csoda, de amit talán a legjobban szeretek bennük, hogy mozgásban tartanak, hogy erőt adnak, hogy színes ceruzával átrajzolják a napodat, hetedet, vagy az egész életed, mert képesek egy életre szóló élményt adni. Valami olyat, ami csak a Tied!

Pár hete a Facebookon bukkantam rá Molnár Kristófra, egy lelkes Green Day fanra, aki fogta magát és kiutazott a legutóbbi bécsi Greend Day koncertre és biztos vagyok benne, hogy még az unokáinak is mesélni fog arról, ami Vele történt. Nem mindenki mondhatja el ugyanis, hogy Billie Joeval egy mikrofonba énekelt a színpadon. :)
Gondoltam felcsapok riporternek és meginterjúvolom:

Szia Kristóf!
Légyszi mutatkozz be! (Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél, bort, sört szereted-e, pálinkával hogy állsz?)
Sziasztok! Molnár Kristóf vagyok, 19 éves.  Hatvanban születtem, most Budapesten tanulok a Corvinus Egyetemen. Szeretek focizni, gitározni, és persze zenét hallgatni is. Egyik fenti itallal sincs bajom, persze csak mértékkel! :)

Hogy jött az ötlet, hogy elmenj Bécsig egy Green Day koncert kedvéért?
2004 végén, egész kisgyerekként ismerkedtem meg a Green Day zenéjével, szóval elég régóta érett már a dolog. Több éven keresztül szerkesztettem hozzájuk kapcsolódó weboldalt, szóval a gyerekkorom nagy része körülöttük forgott. Az oldal ugyan már nem „üzemel”, de a Green Day továbbra is a kedvenc bandám, így amikor hivatalossá vált a bécsi koncert időpontja, nem volt kérdés, hogy megyek. De nem csak Ausztriába megyek el megnézni őket, a következő megálló Koppenhága lesz július 2-án. :)

 Kristóf és Billie Joe

A Green Daynél egyfajta hagyomány, hogy felhívnak valakit koncert közben. Számoltál ezzel? Tudatosan készültél az első sorba?
Nem az első sorban álltam, a harmadikban! :) Egyébként igen, számoltam ezzel, elég sok Green Day koncertet láttam már felvételről.  Többször gondoltam rá korábban, hogy milyen jó lenne, ha én lennék az egyik szerencsés, de nem hittem, hogy egyszer tényleg megvalósul.

Szerinted miért pont Téged választott Billie Joe a tömegből?
Mert ugráltam, mint az őrült. :) Az osztrák közönség különben is elég lagymatag volt, nem volt nehéz kitűnni. Itthon jobb szokott lenni a hangulat, a Volt és a Sziget fesztivál első soraiban nem nagyon találkoztam még 8 éves gyerekekkel és az őket füldugóban kísérő szüleikkel. Azzal, hogy megnézik a koncertet semmi baj nincs, de szerintem bevinni kisgyerekeket az első sorok egyikébe enyhén szólva felelőtlenség. Én sem voltam 2005-ben a budapesti koncerten, és a szívem szakadt meg, mert látni akartam a kedvenceimet, de akkor még nem voltam odavaló.

Kristóf 3:10 körül jelenik meg

A videón látszik, ahogy Billie Joe instrukciókat ad Neked, mit mondott pontosan?
„Kristóf, az első három sort karatézd le, kérlek!” :) Igazából persze az ugrással kapcsolatos instrukciókkal látott el, azt mondta: „make sure you dive, don’t jump, dive”, aztán pedig hozzátette, hogy „and watch out your feet”.

Elég sajátos a stage diving technikád (J). A videón egy vidám ketrecharcoshoz hasonlítasz. Nem sérült meg valaki?
Szerencsére nem sérült meg senki. :)  Két lány ugyan velem együtt a földre került, de rögtön azzal foglalkoztam, hogy ők jól vannak-e. Ők pedig azonnal azt kérdezték, hogy én jól vagyok-e, szóval rögtön tudtam, hogy nincsen gond. Az ugrás egyébként azért sikerült ilyen borzasztóra, mert egyrészt nincs tapasztalatom (leszámítva egy A38-as The Subways koncertet, de az is elég pocsékul sikerült), másrészt olyan messze volt a közönség, hogy úgy voltam vele, mindegy, hogy hogyan, csak a kordon túlsó oldalára essek.

 "I believe I can fly", gondolta magában Kristóf :)

A szereplésed után hogy fogadtak a tömegben?
Meglepődtem a reakciókon: mindenki azonnal pacsizni akart velem, egészen távolról is nyújtották a kezüket, megölelgettek... Elég hosszan, még a következő szám, a Stay The Night nagy része is ilyesmi grtatulációkkal telt el. A koncert után ez folytatódott, megismertek az emberek és odajöttek gratulálni.

Volt ingyen sör? Letámadtak a csajok? Hogy alakult a buli miután rocksztár lettél?
Nem volt ingyen sör, és a csajok se támadtak le. :) Az tény, hogy elég nagy figyelmet kaptam pár napon keresztül, és nem mondom, hogy nem tudnám megszokni... :) A fenn töltött perceket imádtam, ritka, hogy egy 25 000 fős közönséget hergelhet az ember.  De jó érzés volt az is, ahogy az a kis csapat fogadott koncert után, akikkel még a show előtt (vagy aznap korábban :) megismerkedtem. Ha ők nem lettek volna, talán nem állok olyan jó helyen, és nincs ez az életre szóló élmény, szóval ezúton is üdvözlöm őket! :)

Ha most választhatnál egy űrutazás illetve a mostani élményed között mit választanál?
Egyértelműen a mostani élményemet. A Green Day zenéje az életem része már lassan 9 éve. Az űrutazás is vonzó valamilyen mértékben, de nem forgott körülötte a gyerekkorom. Számomra a Green Day a fontosabb.

Ez végül is olyan, mint egy megvalósult álom, nem?
De, a szó legszorosabb értelmében... :)

Mit üzensz azoknak akik nem hisznek az álmokban?
Ez egy elég érdekes kérdés... Igazából, ha van bármiféle álmod, vagy bármi, amit elérnél az életben, akkor ne várd, hogy magától beteljesüljön, mert nem fog. Ne várj másra, neked kell tenned érte. Senki nem megy el helyetted se Bécsig, se Koppenhágáig... :)

Köszönöm szépen Kristóf, hogy vetted a fáradtságot és válaszoltál a kérdéseimre.
Kicsit elgondolkodtam, hogy én vajon eleget teszek-e az álmaimért. Te aki ezt olvasod, hogy vagy ezzel? Kristófnak igazat kell adnom, senki nem fogja helyetted elérni az álmaidat. Menni kell, és az is lehet, hogy egy kicsit meg kell őrülni. De most őszintén...Nem éri meg? :)
És tök mindegy, hogy milyen álmaid vannak. Tök mindegy, hogy a kedvenc előadóddal akarsz egy színpadon állni, vagy körbe akarod hugyozni Tutanhamon piramisát, esetleg egy ferrari az álmod. Egy biztos, amíg ülsz a seggeden az esélyeid...na...tudod te is ;)