Azt hiszem, ideje volt leváltanom a bemutatkozó szövegem, ami itt ült oldalt a blogon, mióta elindítottam:
"Gismo vagyok. Szuperhős. Kamuzok, aztán megmondom a frankót. Csak akkor írok, ha úgy szottyan a kedv. A világot meg Te váltod meg, én meg csak nézem."
Tudod, volt egy nagyon okos amerikai bácsi, aki azt mondta:
"Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt."
Ez a bácsi egyébként egy fakunyhóban született, gyerekkorát ház körüli munkával töltötte (fát vágott, gondozta az állatokat, szántott, vetett stb.) csak egy évet járt iskolába, később mégis ügyvéddé képezte magát, aztán a politikában kezdett el tevékenykedni, mígnem megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé.
Ma, talán őmiatta nincs rabszolgaság az USA-ban. Ő Abraham Lincoln.
Szóval a lényeg, hogy ahogy telik ez az élet, az ember mindig tanul, ki kicsit, kis sokat. Én törekszem mindig a lehető legtöbbet tanulni, és most már azt éreztem a fenti bemutatkozás már nem elég, illetve már nem feltétlenül ez a blogom üzenete.
Ez egy személyes blog, tehát a téma általában engem érint, a saját élményeimet osztom meg, de bárhogy is tűnjön, a hangsúly nem rajtam van. Az én nevem is csak egy lesz a sok közül mindig. Nem számít igazán, hogy hogy nézek ki, nem számít, hogy mennyire leszek gazdag, vagy híres, mert a végén -mint mindenki- meghalok. Jó, tudom, ez olyan hülyén hangzik, de ez egy egyszerű tény és nem is szabad vele túlzottan foglalkozni. Van viszont, ami számít...
Ha tudsz olvasni a sorok között, igazán fontos értékekről írok. A Család szeretete. A szerelem csodálata. A zene ereje. Egymás segítése (nem csak akkor, ha baj van).Önzetlenség !mértékkel!. Álmok, amikért mindent megtennénk. Akaraterő, amire mindig szükségünk lesz. Inspiráció, hogy jobbak legyünk önmagunknál. És igen: hogy ez a világ lehet sokkal jobb, ha ezeket a dolgokat előtérbe helyezzük és megértjük fontosságukat.
Csodálatosak vagyunk mi emberek. De a nagy csodálatossághoz egyben iszonyatos sérülékenység is jár. Saját magam példáján tudom mondani, hogy időről-időre elfelejtjük ezeket a dolgokat. Elfelejtjük a dolgokat, amikért tulajdonképpen élünk és megéri élni.
Ezért a következő lesz - előre nem meghatározott ideig- a blogom bemutatkozója:
"Hiszek a kemény munkában és hiszek a család erejében. Hiszek a lehetségesben. Hiszek magamban, hiszek Benned, de sokkal erősebb a hitem a „BENNÜNK”-ben. Hiszek abban, hogy legbelül mindenki egy kicsit szuperhős, és hiszek abban, hogy együtt igenis jobbá lehet tenni a világot."
Idealista? Leszarom. :)
Egyre több jó embert tudok magam körül, egyre jobb minden. Én ebben hiszek és működik.
És innen is dobom a pacsit az összes szuperhős barátomnak és köszönöm, hogy szebbé teszik az életet!
Az új bemutatkozó egyébként a facebookon a kedvenc szuperhőseimmel pózolós képem mellé illesztett szöveg egy része:
mert: Együtt. Minden. Könnyebb.
:)