Én nem sokat konyítok a focihoz. Már kölök koromban is féltem a labdától, miután egyszer az egyik bátyám arcon rúgott vele. Kb. addig a pillanatig tartott a foci és az én szerelmem. Ügyetlen is voltam, futni is utáltam, mindegy. Azt viszont tudom, hogy most mindenki háborog. 8-1, meg Andorra, meg nem jutunk ki, meg szar a csapat. Meg aztán ott van azok is, akik meg feszt a stadionépítésekkel van megáldva. All in all, a focihoz nem értek. A politikához sem. Mondjuk nem is foglalkoztat. Valószínűleg ahhoz sem értek, hogy miért jó nekünk a sok stadion, de azt látom én is, hogy az a pénz, ami abba megy, máshol is jó helyt lenne. Szóval ezekhez mind nem értek. Viszont egy dologhoz értek: Felismerni a jót. Felismerni és elismerni a kemény munkát. És ez érdekel is.

"A kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik elég keményen"

Laikusként, sőt teljes "futball analfabétaként" megfejteni, hogy miért tart ott a magyar foci ahol, nem feltétlen fog menni, nem is szándékozom ezt tenni, de van valami, ami hétfő este óta nem hagy nyugodni, mert amolyan igazságtalannak érzem. Az igazságtalan dolgok mellett meg nem mindig tudok elmenni, majd megszokjátok. :)
Mint az előző posztokból már tudjátok, a sport igen szerves része lett az életemnek. Szükségem van rá. Mert jót tesz a szellemnek. 

"A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít."

-Ernest Hemingway-

Hiába van sok szar körülöttem és a dolgaimmal, én azt látom, hogy mindenkinek kijut a "jóból", így tök felesleges is lenne állandóan panaszkodnom, hisz mindenkinek megvan a saját baja. Ellenben mostanában sokat hangoztatom, hogy miért érezhetem magam szerencsésnek. Barátok, szülők, jó munkahely, imádnivaló munkatársak, zenekar, emberek szeretete és sorolhatnám. Reggelig, de tényleg. Egyébként Te is sorolhatnád, csak mondom. 

Tegnap lett egy éves a debreceni Cutler Gym. Ez az a terem ahova általában heti kétszer eljárok edzeni és megint csak azt kell mondjam, hogy szerencsés kölök vagyok, hogy Kathi Béci az albérletemtől 5 percre talált megfelelő helyet arra, hogy megvalósítsa ÁLMÁT és saját edzőtermet nyisson. Én azt vettem észre, hogy a sikereid elérését nagyban befolyásolja az, hogy milyen impulzusok érnek, hogy milyen emberekkel veszed magad körül és, hogy ők milyen hatással vannak rád, és hogy működik-e a kémia. A Debrecenben, a Cutler Gymben edz a magyar testépítők élvonala. A Scitec magyarországi csapatának majdnem fele.
Egy teremben edzeni a legjobbakkal felemelő érzés. És itt most dobd el légyszi a sztereotípiáidat a felfújt, tükörben magukat vizslató bunkókról, mert ezek a srácok nem csak sportemberként, de emberileg is teljesen megállják a helyüket. Igaz, személyesen egyiküket sem ismerem közelről, de figyelek, mindig figyelek és látom, hallom, hogy milyenek. :)

A Cutler Gym Debrecen egyik sarka felülről

Szóval, először is Boldog Születésnapot Cutler Gym! Az, hogy én most boldogabb vagyok, mint fél éve, és az hogy egy hosszú nap után, hulla fáradtan még este 9-kor is van kedvem elmenni edzeni, az Nektek  és annak az atmoszférának köszönhető, amit Ti teremtettek meg. A legtöbben, akik nap mint nap itt dolgoznak a testükön (és szellemükön is egyben) segítőkészek, értelmesek, jó fejek. Ezért azt hiszem, más is köszönettel tartozik és kívánom, hogy Ti is elérjetek mindent, mint CSAPAT, mint Terem, mint magánemberek, amit csak szeretnétek. 
Hajrá Cutler Gym, immár egy évesként!

Kathi Béla, 2012 Superbody győztes

Ez volt az egyik pont, amire ki akartam térni, a másik egy összetett dolog és tőlem nem megszokottan kicsit kritikus is. Tudod mit látok? Hogy a szintén Cutlerbe járó Csuhai Jani pár éve elindult Nyíradonyról, vállalkozni kezdett, összejöttek a dolgai és összehozta, hogy meg tudja teremteni magának a feltételeket ahhoz, hogy például a múlt hétvégén a Madridban rendezett Arnold Classicon - ami a testépítők körében a legrangosabb versenyek közé tartozik - elhozzon egy ezüstérmet, pedig alig egy éve még kórházi műtéteket kellett rajta végezni. 

Csuhai Jani és párja Toldi Zsuzsi. (Zsuzsi az Arnold Classicon kategória és abszolút győztes is lett, micsoda pár! :))

Ez a modell a követendő példa. A modell, amit Jani, vagy akár Kathi Béla (de mondhatnám akármelyik) élsportolónkat) is bemutat. Alázat. Akaraterő. Tett.
Felépítettek maguknak valamit. Tudták, hogy mit akarnak, hova akarnak eljutni és keményen megdolgoztak azért, hogy oda jussanak. Ez az a motivációs modell, ami működik. Ezzel lehet nagy dolgokat elérni. Abban lehetsz sikeres, amibe a bele teszed a szíved, amit komolyan veszel és nem utolsó sorban, amiért küzdeni is kell. Nekik nem építettek stadiont. Ha kellett kis Polskit emelgettek vagy egymást. És nem kapnak a klubjuktól több milliós fizetéseket sem.

Kathi Béci meg a kispolski esete :)

Félreértés ne essék, én nem sajnálom a focistáktól a pénzt. Örülök, ha jó pályájuk/stadionjuk van, és örülök, ha jól élnek. Örülök, ha nyernek, és nem haragszom, ha nem.
Azt viszont méltatlannak tartom, hogy mennyire nem becsüljük meg a többi sportolónkat, és hogy mennyire nem figyelünk oda rájuk, és hogy egy olyan sportágba ölünk milliárdokat és ragaszkodunk görcsösen ahhoz, hogy abban jók legyünk, amiben márpedig akkor sem vagyunk jók, mert az hogy mi akarjuk az kevés. És ez az egész mizéria a foci körül a legkevésbé sem gondolom, hogy az egészséges, hogy jó a focinak. Eredendően rossz a magyar futball motivációs modellje. Terrorszerű, magas, teljesíthetetlen elvárások, amikről Szalai Ádám is nagyon okosan beszélt. A második, akár tetszik akár nem, a pénz. Az, ahogy szinte szó szerint belepumpálják ebbe az egészbe, megmérgezi az egészet, megmérgezi a fiatalokat, nem a kiválósságra való törekvés és a sport szeretete hajtja őket. Természetesen tisztelet a kivételnek. A szakmaiságról és az edzőkről (amiről Szalai beszél) nem tudok mit mondani, tényleg semmit nem tudok a fociról. Meg hagyjuk is, tényleg nem az én dolgom, csak valami nem jó, és jó lenne, ha jó lenne. Szívből kívánom, hogy legyen az a jövőben.

A cutler szakmai gárdája: világbajnokok, doktorok, személyi edzők, értik a dörgést

Visszatérve. Azért írok  a Cutlerről és Janiról, meg Béláról, mert ilyen mentalitásra lenne szüksége mindenkinek, mindegy, hogy sportról, üzletről vagy közösségépítésről van szó. Ők számomra, és mindenki számára követendő példák. Természetesen nem csak Ők vannak, és nem csak a testépítés. Jó női kézieseink, jó női kosarasaink vannak, van egy rakat olimpikonunk mindenféle sportágban, akik minden nehézség, és sokszor minimális támogatás és !!!munkahely mellett!!! is bizonyítanak világversenyeken. Hála az égnek egy külön poszt is kevés lenne a rengeteg kiválóságunknak. De mivel a Cutlerben személyesen van szerencsém "motiválódni" és a lokálpatriotizmus a vesszőparipám, plusz Jani és Béci hatalmas inspirációval szolgáltak, hogy ledobjam az utolsó pár kiló feleslegem (erre gondolok, -30 kiló története) és hogy mit hogy csináljak a jövőben, ezért szinte kötelességemnek éreztem, hogy írjak a teremről, hogy írjak Róluk. Köszönet Nekik a példamutatásért!
És még egyszer: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CUTLER GYM!
Mivel mást nem igen tudok adni, ez a poszt az én ajándékom :)

Összegezve tehát e poszt üzenetei: 
1. Ha van egy célod, találd meg a megfelelő helyet, környezetet és embereket, amelyek, és akik ösztönöznek Téged, hogy mindent megtégy célod elérése érdekében.
2. Rengeteg kiváló élsportolónk van, és NEM a stadionok illetve a médiafigyelem a fő motiváció számukra. SŐT.
3. Ők azok akik egyben jobban megérdemelnék a  támogatást és a figyelmet.
4. A Cutler Gym személyes véleményem szerint a tökéletes terem szakmai tudás/elhivatottság, motivációs faktorok és személyzet tekintetében.

***Igaz csak Janiról és Béciről írtam, de a hétvégi Arnold Classicon a magyar lányok, hogy úgy mondjam, letarolták európát, Nekik is hatalmas gratula!
Hogy ki mit nyert azt itt tudjátok csekkolni:
http://www.sportfm.hu/testepites-fitness-arnold-classic-europe-12-ermet-nyert-a-magyar-csapat/

A magyar focinak meg őszintén a legjobbakat kívánom a jövőben.

És még egy poén a végére:

:DDD