Rendezd át az életed 10+1 pontban

2014. január 26. - Gismo8

A poszthoz ajánlott muzsika:

"Go where you wanna go, Be what you wanna be, if you ever turn around you'll see me!
Walk on, walk on, walk on, cuz you can't go back now!"

Az a baj, hogy ragaszkodunk. Ragaszkodunk botor módon ahhoz, amit megszoktunk. Na jó, ez még nem akkora probléma. Az viszont már igen, ha ránk nézve káros dolgokhoz ragaszkodunk, mert hisszük, hogy ez így van megírva, vagy mert hisszük, hogy majd idővel jobb lesz. Aztán eltöltünk napokat, heteket, hónapokat, sőt éveket úgy, hogy kétségbeesetten kapaszkodunk abba amink van, mondván, igaz, hogy szar, de legalább biztos.

Így dobjuk el időről időre a "biztos szarért" a lehetőséget valami jobbra. Mindenki. Egy ideig én is ezt játszottam. Az egész létezésünk, az egész világ olyan bizonytalan, ezért képesek vagyunk harcba menni minden biztonságot adó kapaszkodóért, legyen az bármennyire romlott vagy káros saját magunkra, "Mer' az legalább van." 


LÓF...!
fütty amúgy.

Had meséljem el a szobám történetét. 

Komádiban a szüleimnél elég nagy szobám van, már ha egy átlagos panel szobához hasonlítjuk (az enyém kb 21m2). Mégsem fértem el benne soha. Volt egy hatalmas francia ágyam (2X2 méter), meg egy rakat szekrényem, amikben azt sem tudtam mi van, meg egy íróasztalom, amit soha nem használtam, legalábbis írásra biztosan nem.

20131227_124400.jpg

Innen indultunk...

És tudod én mindig azt hittem, hogy szeretem a szobámat. Mindenkinek azt meséltem, hogy mekkora, meg, hogy fenyők vannak az ablakom előtt, és hogy hatalmas ágyam van. Pedig valójában szinte csak aludni jártam oda. Mert mást nem lehetett benne csinálni. Nem volt inspiráló. Nem volt hely megmozdulni, de aludni tökéletes volt. Ha úgy tetszik, a szobám egy mormota barlang volt, de mivel szeretném érzékeltetni, mennyire passzívvá tett csupán a !!!szobám!!!, mennyire rányomta a bélyegét a hétvégéimre, meg úgy egyébként az egész életemre, nevezzük inkább kómalyuknak.

Decemberben az otthon töltött szabadságom alatt ültem az ágyon és rájöttem, hogy ez bizony nekem való. Nincs kivel megosszam az ágyam, annyi hely nincs, hogy megcsináljak egy fekvőtámaszt, a szekrényeimben azt sem tudom mi van, az íróasztalom meg telepakolva teljesen felesleges kacatokkal. Át kéne rendezni. Aztán gyors fejszámolásban rájöttem hogy rámenne egy napom mire mindent átrendeznék, majd lenyugtattam magam, hogy hisz már több mint 10 éve így szeretem, jó lesz ez így. Szóval végül nem csináltam semmit.

Másnap eljátszottam ugyanezt.

A 3. napon aztán reggel ültem a rogyásig dobált franciaágyam szélén és bevallottam magamnak, hogy nem szeretem a szobám. Nem ilyennek képzelem el. Egész nap ingerült voltam, az egy szar nap volt.

A 4. napon reggel felkeltem és hangosan kimondtam: "a PICSÁBA! Megcsinálom!" Szóltam Apunak, hogy ma nem, de holnap nekiállunk. Anyu nem értette, azt meg főleg nem, hogy azt a csodás nagy ágyamat miért akarom kettéfűrészelni.

kaosz.jpg
Ha eldöntötted, hogy változtatsz, készülj fel: az ideiglenes káosz elengedhetetlen része a folyamatnak

Egy csipet Great Gatsby
Nekem az egyetemen kötelező olvasmány volt. Sőt külön dolgozatot írtam róla, igaz, nem olvastam el, de értettem a lényeget.  Nevelésem miatt is gondolom, de nekem mindig is egyértelmű volt, hogy a siker, a pénz s minden csillogás értéktelenné válik abban a pillanatban, ha nincs kivel megosztanod. És egyébként is, minden értéktárgynak épp annyi az értéke, amennyire kihasználod.
Nesze neked Franciaágy - tényleg szép nagy volt, meg persze kényelmes, és sosem kellett félnem, hogy leesek vagy, hogy ne tudnék piramis formában szemétkupacot emelni a mellettem lévő félteken, de megosztani nem volt kivel. Két személyes ágy egy személynek. Lehangoló, nem? Engem lehangolt.

Szóval az 5. napon Apuval átalakítottuk a szobám. Egyetlen egy dolgot tartottam szem előtt: hogy jelenlegi életstílusomhoz igazodjon és hogy tökéletes inspiráló közeg legyen, ami segít a céljaim elérésében.

tehát:
Franciaágy? Kuka.
Indokolatlanul sok szekrény? Kuka

Mi kell?
Hely a fekpadomnak, ami eddig máshol volt. 
Egyszerűen több hely.
Egy kis kuckó szerű elvonulásra is alkalmas vacok ahol olvasni és írni is tudok és ez legyen az ágyam. 
Egy nagy tükör az edzéshez. 
Hely a hangfalaknak, egy letisztult íróasztal, ahol csak a gépem van, mehet a Karaoke :)

Ezek voltak a szempontok és a végére addig huzigáltuk a szekrényeket, hogy most SZERELMES vagyok a szobámba, ki se lehet rángatni onnan. Imádom. Pedig összesen 1800 forintot költöttem egyetlen spot lámápra ami a tükör fölé került.

20140126_105554.jpg

Végre helyett kapott a kis cukiság :3

Tökéletes helyszíne lett a zenélésnek, a versírásnak, az éneklésnek, az edzésnek, az ÉLETnek.

20140126_105639.jpg

Na, ebben feszengek. :D

Na, de most figyelj:

12 éve olyan volt a szobám amilyen. 12 éve ragaszkodtam valamihez, ami nem volt igazán jó nekem. Sőt visszafogott. És ez csak a szobám. Mennyi minden volt életemben, amihez ragaszkodtam, pedig nem hogy nem segítették fejődésem, de hátráltatták azt. És mennyi ilyen dolog van mindannyiunk életében...

De van-e recept? Van-e valami ultrabrutál függvény, amit kiszámolva megkapjuk, melyek azok a dolgok amelyekhez ragaszkodnunk kell, és melyeket kell elengednünk/átalakítanunk?

Ha valaki tud ilyenről, légyszi szóljon, egyelőre én nem tudok Róla :)
De az biztos, hogy ha valami huzamosabb ideig (pl hónapkig vagy évekig) negatívan hat rád, elveszted Önmagad a hatásukra, attól jobb megszabadulni. Félni megint csak nem kell, legrosszabb esetben az egyik biztonságos szart leváltja egy másik biztonságos szar, de közben legalább a lehetőség...az ott van a jóra.

Anyukám azon kérdésére, hogy mi lesz, ha hazahoznék egy lányt, az volt a válaszom, hogy ha ágyon akar aludni, akkor jobb ha szorosan hozzám bújik, hogy elférjünk. :)
Minden csak kreativitás kérdése. Az meg van. Másom sincs. :)

20140126_105456.jpg

Tökéletes


A szobám átalakításán keresztül a 10 + egy pontos modell bármilyen életátrendezésre:

1. Ismerd fel, hogy mi az ami nem jó!
2. Gyötrődj egy ideig! :)
3. Vedd számba, hogy mit és hogy szeretnél, légy magaddal őszinte!
4. Tervezz és kérj segítséget! (együtt minden könnyebb)
5. Kezd el a munkát!
5. Szabadulj meg a rossz dolgoktól, hogy legyen hely az új jóknak. Ha kell rombolj, hogy később építhess!
6. Ne ijedj meg a Káosztól, légy úrrá rajta és tudd: Te irányítod!
7. Néha pihenj meg, ülj le, és ismerd fel, hogy hol jársz éppen és hogy még hova szeretnél eljutni.
8. Fejezd be a munkát! (köszönd meg a segítséget, ha volt! :))
9. Pihenj meg elégedetten!
10. Ébredj minden reggel azzal a tudattal, hogy így sokkal jobb lesz.
+1: Ha azt veszed észre, hogy tényleg jobb lett, csapj a homlokodra és kiáltsd azt hogy: "Pénisz!"

A +1-et csak a legboldogabbaknak (és egyben legbolondabbaknak) ajnlom. Minél forgalmasabb helyen jön a felismerés, annál izgalmasabb. :)


20140126_105652.jpg

 Azért még van egy kis munka vele :)

Hát ennyi lenne. Puszi innen a kedvenc szobámból! :)



A bejegyzés trackback címe:

https://gismo8.blog.hu/api/trackback/id/tr765783303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.