Család, Munka, Zene, Barátok, Edzés, Szerelem

2013. december 28. - Gismo8


Pár mai gondolatom, a címben szereplő hat szó az, ami számomra a teljességet jelenti, és nem, nincs meg mind 100%-osan. :) 
Úgyhogy lesz dolgom 2014-ben.


A poszthoz ajánlott szám:

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a blogommal, az írásaimmal, az üzeneteimmel kapcsolatban. Ezúton is köszönöm szépen. Túl vagyok egy álmatlan éjszakán. Nem volt semmi baj, úgy értem, egyszerűen csak valamiféle izgatottság lett úrrá rajtam, kattogott az agyam, mert itt az év vége, és hát kell valami tervszerű, már ami a jövő évet illeti.

A karácsonyi NeXt Day koncerten valaki azt kérdezte tőlem, hogy bírom ezt az egészet így csinálni. Mármint, hogy zenekar/zene, edzés, munka, család és néha még a buli is belefér. Nos, ezzel a kérdéssel idén már sokszor találkoztam. A válasz egyszerű: mindet szeretem. Unatkozni sosem szoktam, igaz túl sok időm nem is lenne rá.
És a kulcsszó a szeretet. Hogy szeretem, amit csinálok.

Szeretem a zenét, mert Ő számomra egy olyan misztikum, olyan kötődés, amit nem akarok megfejteni, nehogy elvesszen a varázs. A munkahelyemen is próbálok azokra a feladatokra koncentrálni, amiket élvezek, amikben jónak érzem magam, és aminek nem utolsó sorban: hasznát látom. Az edzés egyértelmű, soha nem éreztem ennyire jól magam a bőrömben, és segített megbizonyosodni arról, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. A család, és szűkebb értelembe véve a szüleim, -mert velük a legszorosabb a kötelék- pedig megkérdőjelezhetetlen, hisz az élet sok területén példaként járnak előttem, főleg erkölcsi kérdésekben. A szeretet, amit tőlük kaptam egész életemben az tán fel sem fogható, természetes, hogy nem esik nehezemre viszonozni. Na meg a bulik, hát igen, azokból kevesebb van mostanság, nem fér be a két napos regeneráció az életembe, így abból a havi kettő a maximum mostanában, de elég.

Két dolog van, ami viszont 2014-ben fejtörést fog okozni. A barátaim és a szerelem.
A barátaimra ugyanis igen kevés, mondhatni már-már szégyellni valóan kevés időm volt az utóbbi fél évben, és hát hiányoznak. Muszáj leszek a munkahelyemen kevesebb plusz feladatot vállalni, és kevesebb munkát hazavinni délutánokként/éjszakákra, hogy az edzés és éneklés mellett még maradjon időm Rájuk. Az utóbbi időben tapasztalt facebookos ultraaktivitásom egyébként ennek köszönhető, kompenzálok.

Szerelem?

Az előző postom után (Egy (nem olyan) Boldog Karácsony) , kaptam egy rakat levelet, hogy nem értenek engem, hogy nem hiszik el, hogy pont nekem ne sikerülne találni valakit, és olyan is volt, aki egyszerűen sajnált, hogy szomorú vagyok, meg hogy egyedül vagyok.
Pedig nem kell. Én igazán jól vagyok. Mármint boldog vagyok, az hót sicher. Persze, hogy néha rám tör a magány, de első sorban egyedül vagyok, és nem magányos, a kettő pedig nem ugyanaz. Az egyedüllét egy állapot, a magány az egy lehúzó érzés. Az meg rám mostanság igazán nem jellemző.
DE! Nem titkolom: az viszont iszonyatosan hiányzik, hogy törődhessek valakivel, hogy legyen kihez bújnom egy pörgős nap után, hogy valakinek én legyek a reggeli mosoly az arcán.

Másra nem vágyom, bár millió dolgot tudnék felsorolni, amiben hiányt szenvedek, semmi más nem érdekel perpillanat, csak hogy boldog vagyok, és hogy ebből a lehető legtöbbet átadjak másoknak. Mert a boldogság nem végcél, és nem vezet hozzá út, a boldogság maga az út, a cél úgyis mindig változik.

happy.jpg

Te is lehetsz a sárga! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://gismo8.blog.hu/api/trackback/id/tr945714353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.