Egy (nem olyan) Boldog Karácsony

2013. december 17. - Gismo8


christmas-couple.jpg

Indítsd el és hallgasd, miközben olvasol

December, hideg van. Én nem különösebben szeretem a telet, mert fázom, de megtanít értékelni a tavaszt, a nyarat és az őszt is, és ezért hálás vagyok.
Hideg van. Fázunk, persze van előnye is, mégpedig hogy közelebb hozza azokat, akik szeretik egymást. Összehozza a barátokat, összehozza a családot, néha egészen távoli rokonokat is. És összehozza a párokat. Olyan, mintha végre tényleg mindenki úgy törődne a másikkal, ahogy azt egyébként egész évben megérdemelné. És ez egy csodás dolog.
Egész évben hajtunk, egész évben húzzuk az igát, sokszor küszködünk, és igen, év végére elfáradunk.
Ilyentájt már mind átszellemülten várjuk a megérdemelt pihenést, a Karácsonyt és azt a szellemet, azt az atmoszférát, ami az egészet körüllebegi.
Mindig is imádtam a Karácsonyt, imádok adni. Már jóval előre tudtam mindig, kinek mit veszek majd, vagy kit hogyan lepek meg. És mindig izgatottan vártam, hogy lássam őket abban a pillanatban amikor kibontják az ajándékot. Rengeteg mosoly, ölelés és nevetés jut eszembe, már akkor is ha csak a tavalyi évre gondolok.
Az ajándékozás élménye maga az ajándék számomra.
2013 életem talán eddigi legnehezebb éve volt. Sok szempontból sikeres, és határozottan hasznos, de piszok nehéz. Sokszor nevetségesen kevés máskor nevetségesen sok munkával, önfejlesztéssel és edzéssel. Év végére sikerült nekem is kimerülnöm.
Teljesen lerobbantam, már több mint egy hete küszködök egy betegséggel és valahogy nem tudok kijönni belőle. Viszont mint mindig, minden rosszban van valami jó, az orvosi rendelőben összefutottam egy barátom Anyukájával, akivel talán életemben 5-6 mondatot ha válthattam.

"Szoktam olvasni az írásaid, nagyon tetszenek, és jó hogy ilyen értelmes dolgokról írsz." Vagy valami ilyesmit ,mondott. Picit zavarba jöttem, de még magamhoz se tértem, már folytatta.
"És azt sem tudtam, hogy ennyire romantikus vagy."
"Sajnos nagyon az vagyok" - mondtam
"Légy rá büszke, kevés az ilyen férfi manapság."

Nagy mosollyal a számon igyekeztem hazafele, majd otthon leültem gitározni és akarva-akaratlanul egy olyan dalt kezdtem el játszani, amit már rég nem. És akkor rádöbbentem: Egyedül vagyok.
Furcsa undorral tettem le a gitárt, nem értettem, hogy ez most honnan jött, hisz már egy ideje így van ez. Én választottam, lett volna lehetőségem változtatni ezen, de nem tettem, még nem jött el az ideje, dolgom van. Ezt most sokan nem értik, de nem is baj, maradjunk annyiban, hogy még nem vagyok kész.
Szóval ez egy tudatos dolog, még ha nehéz is. De most más érzés fogott el, nem szimplán azt éreztem, hogy egyedül vagyok...azt éreztem, hogy nincs kit szeretnem. Hogy nincs, aki szeretne. Úgy: szívből, szerelemmel, ahogy más nem tud, csak Ő.
A minap épp magamnak vadásztam valami könyvet az egyik könyváruházban, amikor megláttam egy könyvet, amiért régebben tűvé tettem egész Debrecent és akkor nem találtam sehol.

Most ott volt előttem.

És nincs, kinek megvegyem.

Több mint 10 éve ez az első karácsonyom, hogy nincs egy lány, akinek annyira, de annyira szeretnék örömet okozni, hogy a fél karomat is odaadnám. Közben hallom a kollégákat, hallom az utcán sétálókat, hogy ki, kinek, mit vett és egy páran azt ecsetelik, hogy ők márpedig nem adnak ki "annyit, amennyi az ára, annak a szarnak."

Én meg dobok egy kamu mosolyt, belül pedig szorongat valami.

A Karácsonyom boldog lesz. A szüleimmel lehetek, ami számomra már önmagában hatalmas ajándék, ott lesz a zenekarom, a már hagyománnyá vált év végi karácsonyi záró koncertünkön, és sok jó barátom még. És még készülök valamivel, ami megint csak új dolog az életemben, és az is boldoggá fog tenni.
De hosszú idő óta először, hiányozni fog a lány nevetése. És enélkül is boldog lesz a Karácsonyom. De nem olyan boldog.

Ezért mindenki, aki teheti, akinek van kit szeretni, szeresse Őt szívből! Úgy ahogy egész évben nem szerette talán, mert az ember sokféleképp lehet boldog, de a szerelem, az bizony utánozhatatlan. Öleljétek, szorítsátok, ne engedjétek percekig, mert szerencsések vagytok, hogy vagytok egymásnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://gismo8.blog.hu/api/trackback/id/tr15697268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

végzetes mókuskerék 2013.12.21. 20:09:15

"Több mint 10 éve ez az első karácsonyom"

na bazz...hogy oda ne rohanjak

Gismo8 2013.12.21. 20:50:54

@végzetes mókuskerék:
10 évig szerencsésnek mondhattam magam. :)
Ne haragudj emiatt rám. Egyébként nem az önsajnáltatás volt a cél, hanem az üzenet ;)