Mert jót tenni jó...

2013. szeptember 27. - Gismo8



Ha rosszat teszel, rosszul érzed magad. Ellenben, ha jót teszel, jól érzed magad. Egyszerű, mint az egyszer egy. Ezt tudatosítván magamban, az utóbbi időben direkt keresem a lehetőségeket, hogy jót tehessek. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ha híres énekes lennék, vagy egy sok ezer fős vállalat vezetője, aki világmegváltó ötleteivel forgatná fel a gazdaságot, mennyire, de mennyire példamutató magatartást tanúsítanék. Hogy jótékonykodnék agyba-főbe és ahol, és akinek lehet, segítenék. 

Szép álom. Jóleső érzés ezen tűnődni. Komolyan.

Mostanában a tettre, a „MOST”-ra nagy hangsúlyt fektetek, Nem várok. Nincs mire. Nincs kire. 

 

"Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van."
Dan Millman

 

Így jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy baromságot csinálok, vagyis csináltam eddig. 
A példamutatáshoz ugyanis nincs szükség semmiféle hatalomra, semmiféle csillogásra, hírnévre. Konkrétan saját magadon kívül egyetlen egy emberre van szükséged, hogy a példamutatás, mint olyan, működni tudjon.(tehát, hogy legyen kinek példát mutatnod) Mindegy, hogy gazdag vagy-e, hogy minden este kamerák előtt szerepelsz-e, vagy épp koldus vagy az utcán. Hogy mennyi ember figyel, az csak egy szorzó, ha úgy tetszik. 

Elkezdtem tehát lehetőségeket keresni, hogy jót tehessek és ennek köszönhetően még jobban érezzem magam. Egészen hétköznapi pici dolgokra is gondolhatsz. Egy jól célzott mosoly is megváltoztatja az éppen arra éhező napját, ami aztán a pillangó-hatás elvét követve életeket változtathat meg, sőt akár életeket menthetsz meg vele, ki tudja, talán épp a sajátodat. 
A napokban láttam egy hihetetlen videot, amivel talán közelebb kerülsz, mire is gondolok:

Sosem tudhatod, hogy jó tetted mikor ér vissza hozzád

Apró dolgokon is nagy dolgok múlnak csak ezt akartam mondani, csak ezt szeretném, hogy megértsd.

Ha most elkezdesz nekem nyafogni, hogy szép, meg idealista, meg ilyen a mesékben van, tedd, nem érdekel. Tudod mit? Én is gondolkodtam így. Van, hogy még néha előjön. Természetes dolog. Emberek vagyunk és sokan, sokat csalódunk. De az ujjal mutogatás és az, hogy azt mondod hogy a világ nem ilyen, és hogy téged is átbasztak, és hogy másokat sem érdekel mi van veled, nem megoldás...sőt. 
Engem is basztak már át. Sőt vállalom azt is, hogy én is basztam már át mást. Ilyenek vagyunk: ígérünk, aztán vagy betartjuk az ígéretet vagy nem, és az, hogy ezt direkt csináljuk, vagy rajtunk kívül álló okok miatt történik így a csalódott fél szempontjából majdhogynem tök mindegy. 
Szóval tök feleslegesen mentegeted magad a szememben. Engem is csaltak meg, engem is nyúltak le pénzzel, és én is reggelig sorolhatnám a csalódásaimat, ahogy Te is. Tudom, hogy Neked is volt már elég szar az életedben.
Viszont azt is tudom, hogy jót tenni jó érzés. Nem hiszed? Próbáld ki. Egyet kérek: ne várj cserébe semmit. Egyszerűen csak tudd: jót tenni jó. 

A múlt héten, a minden napos apró dolgokon kívül lehetőségem volt egy picit nagyobb dolgokat is véghez vinni. Nevezetesen első véradó lettem és aktívan részt vettem egy debreceni átmeneti gyermekotthon felújításában is.
Mindkét jótétemény életre szóló élményekkel gazdagított...és nem, nem csak úgy mondom. Komolyan. Ezért úgy gondoltam mindkét napomnak szentelek majd egy-egy külön blogpostot, már csak azért is, hogy Neked, aki olvasol, legyen egy kis időd emésztgetni, hogy mennyire fontos az, hogy Te is jót tégy. Hiszek abban, hogy akármennyire is csúnya a világ a híradókban, mi itt a valóságban -a való életben- számíthatunk egymásra. Spanyolviasz szaga van ennek az egésznek, ugye? Hisz mind tudjuk jól, hogy jót tenni jó, és gyerekkorunkban is megtanították nekünk Disney bácsiék, hogy a végén a jó győzedelmeskedik, szóval Neked sincs igazán szükséged magánórákra ezt illetően, ugye?

Akkor meg mire jó ez a post? Csak annyit szerettem volna leírni, hogy mióta nem csak elméletben foglalkozom a jó tettekkel, hanem TESZEM is őket, jobban vagyok. Nem foglalkoztatnak a saját problémáim annyira, hiszen pontosan tudom, hogy ha én nem is boldogulok velük, jön majd valaki, aki segít, ahogy én is megyek és segítek ott, ahol épp tudok. És így máris élhetőbb és szebb a világ. És ez jó!

Önámítás? Leszarom, hidd el! Senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy amiket itt fent leírtam nem igazak. Senki. Még az olykor csalódott és megtört önmagam sem. Mert már belekóstoltam, milyen jónak lenni, és őszintén mondom, jobb mint savanyúnak. Tudom, mert voltam már az is, nem is rövid ideig.

Úgy döntöttem lépek. Láttad már a Jövő kezdete című filmet? Az egyik kedvencem. Itt a fő gondolat:

- Miért támadt ez az ötleted?
- Mert minden olyan szar!

Úgy döntöttem, hogy a hétvégét írással töltöm majd és leírom a lakásotthonos-felújításos illetve a véradásos élményeimet. Valamint jelentkezem egy ötlettel is, mert tényleg szeretnék tenni. Tenni, sokkal többet a közért, sokkal többet az emberekért. De ehhez egyedül kevés vagyok. Te viszont, aki idáig elolvastad ezt, Te...biztosan érted, hogy miről beszélek, szóval számítok Rád. Jössz velem, és felforgatjuk a világot, oké? :)

Nem szoktam megosztást kérni, kivéve, ha úgy gondolom amit épp leírok, az esetleg fontos és értékes lehet másoknak, szóval most igazán köszönöm, ha nyomsz egy megosztást, mert jót tenni jó...

A bejegyzés trackback címe:

https://gismo8.blog.hu/api/trackback/id/tr455535054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.