"Together we cry"
Pénzből élünk, Te is, én is. Berendezkedett a világ, adott egy rendszer, amiből mindenki megpróbálja kihozni a legtöbbet. Keményen dolgozunk, próbálunk a ranglétrákon előrelépni, hogy minél biztosabb egzisztenciát teremtsünk magunknak, minél több ingó és ingatlan dologgal vegyük körül magunkat, így teremtve meg magunknak a biztonságot. "Biztonságot". :)
Egyszer épp könyvet vadásztam valamelyik nagy könyvesboltban. A kezembe akadt egy, a címe: "Hogyan legyünk szegények". Megtetszett a cím, a rengeteg így-úgy gazdagodjunk meg, és hogyan adjunk el magunkat önfejlesztő könyvek után. A hát oldalán a következő sorok voltak olvashatóak:
"Talán meglepô, de a pénz roppant kellemetlenségekkel jár: a gazdagoknak állandóan aggódhatnak, hogy esik a tôzsde- árfolyam, betörnek értékes festményekkel zsúfolt délfrancia villájukba, vagy váltságdíj reményében elrabolják családtagjaikat. Ezzel szemben a szegényekre leselkedô legnagyobb veszély az, hogy esetleg meggazdagszanak."
Tetszett az elgondolás, hisz már egy ideje próbálom a világ által sulykolt felfogást, azt a "gazdagodj meg, és mutasd meg a márkákkal, hogy Te különb vagy, mint mások" attitűdöt levedleni magamról, ami egyébként nem egyszerű feladat, hisz tagadhatatlan tény, hogy a pénz megkerülhetetlen eleme az életünknek.
A kirakósunk csak egy pár eleme a pénz, mégis mindig ezeket keressük először.
Szóval a pénz életünk meghatározó eleme, fontosságát kár lenne vitatni.
Van azonban fontosabb. Te. Te és a tetteid, hogy hogy viseltetsz a közvetlen környezeted felé.
Az utóbbi két hónapban találkoztam 9 európai ország majd 100 fiataljával és meglepődnél, hogy mennyire ugyanazon problémákkal küzdünk, függetlenül attól, hogy az adott ország Magyarországtól jobb gazdasági mutatókkal rendelkezik-e, és hogy anyagi jólét szempontjából jobb vagy épp rosszabb helyzetnek örvendenek-e az adott ország lakói.
Általános probléma a bizalmatlanság, és az elveszettség érzés. Mindenhol.
Közben tele vagyunk időtálló értékekkel és tartós boldogságot biztosító elemekkel is, mint a barátok, a család, a hobbink, vagy a közért tett vállalásaink. Mégis az esetek 90%-ban csakis azzal törődünk, hogyan tudnánk jobb anyagi körülmények között élni. Pedig a pénzt eredetileg arra találták ki, hogy mérhetőbbé tegye a TÁRGYAK értékét, s így megkönnyítse az eszközök csereberéjét. Ennyi szerepet töltött be, és a normális az lenne, ha a az alá- fölérendeltségi viszonyban az ember lenne fölül. Ám a valóságban ez sajnos nem így van manapság, én úgy látom.
És ezt most nagyon figyelmesen olvasd el:
Számomra az ember értékesebb a pénznél.
Gondolhatsz rólam akármit, ha próbára tett az élet mondhatod, hogy naiv kisfiú vagyok. Ha gazdag vagy, és már ideje taposod a karrierutad, gondolhatod, hogy csak önigazolásra vágyom a sorok között, mert én nem tartok ott ahol mondjuk Te. Ha idealista vagy, most talán örülsz nekem, és hitet ad, hogy vannak még ilyen emberek. De ez mind-mind másodlagos, hogy mit gondolsz rólam.
Viszont az nagyon fontos, hogy ez az egy mondat milyen gondolatokat ébresztett Benned úgy általánosságban, és most gondold végig...magadban...hogy mi a Te válaszod a posztom címében megfogalmazott kérdésre.
Őszintén. Nem miattam, Magad miatt és a Te szeretteid miatt.