Kérsz egy harapást? Figyu, tudom, hogy fincsinek tűnik, meg minden, de előre szólok, hogy függősséghez vezet hamar. Nemrégiben volt egy érdekes eszmecserém egy kedves blogomat bújó gondolkodóval. Megkérdezte, hogy vajon miért van az, hogy ahogy én írok a világról, arra Ő nem ismer rá egyszerűen, mert szerinte a valóság az sokkal gonoszabb, pusztítóbb, színtelenebb, zordabb, stb. Én erre csak annyit mondtam: az a Te világod. 

Nézd, ez egy pofon egyszerű dolog. Van egy nagy tábla, meg figurák, meg minden körben dobunk, aztán lépünk, és vagy szerencsénk lesz, hogy nekünk kedvező mezőre lépünk, vagy nem. Tényleg olyan ez, mint egy társasjáték. Vagyunk mi, akik célba akarunk érni, és van egy sor külső tényező, ami befolyásolja, hogy mikor sikerül, ha egyáltalán sikerül. Közben mások is célba akarnak érni, így előfordul, hogy versenyhelyzet van, de persze nem feltétlen az okosabb vagy a szimpatikusabb nyer, pláne, hogy vannak akik csalnak is. Na, ilyen ez a világ, legalább is egy szűkebb látásmóddal ilyennek látjuk.

"A világ csak akkor rossz hely, ha Te magad nem vagy jó."

De inkább képzeld el az életet úgy, ahogy én. Hogy van egy végeláthatatlan szobád, megszámlálhatatlan asztallal, végtelen számú társasjátékkal és játékosokkal. Leülhetsz bárhova, és játék közben beszélgethetsz a társakkal. Sőt, az a jó, ha beszélgetsz is, hisz ha találsz olyat, akivel szívesen játszol, de mondjuk a társaság többi tagja inkorrekt, akkor kacsintasz egyet és ketten azonnal átültök egy másik asztalhoz, egy másik társasághoz. Ha ott jó, maradtok, ha nem, megint mentek tovább - talán már hárman. Nem kell leragadnod sehol, nem vagy Te Technokol (bocs, ez gyenge volt:)). Időközben, ha így teszel, már nem is érdekel majd igazán a győzelem, vagy hogy célt érj, mert közben egyszerűen jól érzed magad a többiekkel - játék közben.
Na, én valahogy így csinálom. Ilyen az én világom. Csupa lehetőség, és a legjobb emberekkel játszom. :)

"Az élet szép"

Hogy szerinted Te erre nem vagy képes?
Figyu, ugyanazzal állok szemben nap, mint nap, mint az emberek nagy része. Bizonytalan kilátások, nem megbecsült munka, sosem összegyűlő pénz, személyes csalódások, meg egy rakat hétköznapi bosszantó dolog, gond. Komolyan. Sőt, van amiből nekem duplán vagy triplán kijárt a "jóból". Nem nyomom el őket, ha valami nyomaszt, akkor beszélek róla, vagy leírom, de nem publikálom. 

Én szép dolgokat ragadok meg, mert a szépet akarom látni, és azt akarom erősíteni. Pozitívan állok a dolgokhoz, mert régen tudom, hogy a pesszimizmus ugyan megóv a csalódástól, de folyamatosan visszafog. És igen is dolgozom azon, hogy én mint ember, minél többet kaphassak abból az isteni csodából, amit úgy hívnak boldogság. És itt jönnek képbe a játszótársak is. Az igaz embereket keresem. Nem a tökéleteseket, hanem az igazakat, akikben lehet BÍZNI. Nekem Ők ebben a bizonytalan valóságban a biztosság, hogy minden rendben lesz. Vigyázunk egymásra, bízunk egymásban. Persze a másik oldalt, van ennek egy könyörtelen része is, a hamis, nem egyenes embereknek nincs helye a világomban. Rájuk se időm, se energiám, és nem akarok velük játszani.

Az én világom szebb, mint az átlag. És én jobban érzem benne magam, mint az átlag. Hogy miért? Mert így akarom és teszek érte.

Persze vannak dolgok az életedben, amiket nem tudsz megváltoztatni egy varázspálca suhintással, de még akkor is megváltoztatod a hozzáállásod. Ez sem kisebb feladat, tudom. De Te is a világod része vagy. Sőt Te vagy a saját világod ura, teremtője és gondviselője. Szóval remélem érted már, miért kell kitüntetett figyelemmel és könyörtelenül alakítani, javítgatni,  fejleszteni saját világod alfáját és omegáját.Tudod, én szívesen adok egy harapást az én világomból, de azzal nem laksz jól, mi lenne ha inkább Te is szebbé tennéd a sajátod? Válj Te is jobbá, gyűjtsd magad köré jó embereket, aztán fejlődjetek, tanuljatok egymástól és örüljetek EGYÜTT tovább. Azon veszed majd észre magad, hogy ez egy SZÉP világ.

5 évvel ezelőtt az én világom sem volt olyan szép, mint most, hidd el. 5 év alatt sok minden változott körülöttem. De tudod mi változott a legtöbbet?

Én.

Nos tessék, ez egy jó nagy falat. Jó étvágyat! :)